DOBOSCSERE /2

- A Tabu után turné, utána pedig ismét doboscsere.

BA: - Igen, de ez nem volt annyira problémás, mert mi már 2000 tavaszán megkerestük Bonyhádi Bálintot. Őt Tobola Csabi ajánlotta, aki régebben az Ossianban, most a Kiss Forever Bandben dobol. Felhívtuk, elmondtuk, milyen elvárásaink vannak, és ő Bálintot ajánlotta, aki a tanítványa volt a Kőbányai Zeneiskolában. Tettünk is egy próbát vele, utána szépen elkezdte megtanulni a számokat. Akkor még Miki nem tudta, hogy mi van, de érezhetett valamit, mert akkor már nem nagyon beszéltünk vele, ő se nagyon keresett minket. A Sziget-buli után pár nappal mondtuk neki, hogyan döntöttünk. Bálint akkor már készen volt, tudta a repertoárt.

- Bálintnak milyen zenei múltja, ízlése van?

BA: - A Smiss & Sessionben játszott, az volt a legismertebb zenekara. Sokféle zenét hallgat. Ő még most is zeneiskolába jár, tehát szakmai füllel is hallgatja a dolgokat. Szereti a technikásabb zenéket, mint például a Dream Theater. Az előző zenekara hard rock zenekar volt, régi Bon Jovi-s stílusú zene. Bálint imidzsben is jól illeszkedik, neki is tetszik. Eleve olyan embert kerestünk, akinek ez a dolog sem idegen.

SZA: - Ezzel a doboscserével magára talált a zenekar. Ha meghallgatod Tabut és az új lemezt dobolás szempontjából, nem kell ecsetelnem a különbségeket. Bálint közénk illik. Megszívtuk már két dobossal, kicsit óvatosabbak vagyunk. De úgy érzem, most nem lesz semmi probléma. Én nagyon örülnék, ha így maradna, mert úgy érzem, tökre ütőképes ez az új felállás.

- Érdekes, hogy a legtöbb ilyen zenekarnak a dobosokkal van problémája, gondoljatok csak a Cultra, a Tankcsapdára vagy akár a This Is Spinal Tap filmre!

BA: - Minden dobos hülye, ez zenész berkekben köztudott (röhögés kezdődik).

SZA: - A dobos, az dobos, a zenész, az zenész. Nehéz velük kijönni. Lehet, hogy az ütések miatt, de valahogy más hullámhosszon mozognak.

BA: - Már eleve aki dobos lesz! Hát hogy jut eszébe valakinek dobosnak lenni?! Tök nehéz meg bonyolult, mekkora egy dobszerkó, összerakni, megtanulni...

SZA: - Fárasztó meg drága...

BA: - Eleve nem lehet normális ember, aki dobos! (itt már nagyon röhögünk)

SX7 (2001)

- Az SX7 című új album hogyan állt össze?

SZA: - A dalok iszonyú rövid idő alatt.

BA: - Ez csak látszat. Igaz, hogy három hét alatt összepróbáltuk az egész lemezanyagot gyakorlatilag a nulláról, de az én fejemben ezek a dalok már megvoltak, sőt nem is csak a fejemben, mert szeptemberben szereztem kölcsönbe egy ilyen kis házi stúdiót, egy nyolcsávost, lementem minden este a próbaterembe, és megcsináltam demóban, hogy a többiek hallják, mire gondolok. Meghallgatták, megtanulták, és utána együtt még kialakítottuk a végső formáját.

- Ez volt az első alkalom, hogy így demóztál?

BA: - Igen, mert most volt rá először lehetőség. Ugyanígy Riki is megcsinálta a számait ugyanezzel a szerkóval.

- Koncepció, szövegek, hangsúlyok?

BA: - Elég színes lett: itt aztán főleg nem akartam semmiféle koncepciót. Ez egy rock'n'roll lemez, és inkább hangulat szempontjából állítottuk össze a számsorrendet. Beleadtunk apait-anyait.

SZA: - A stúdióban több, mint elegendő időnk volt. Lazák voltunk, minden első-másodikra felkerült, nem volt szarozás, stresszmentes munka volt. Nagyon szerencsésnek éreztük magunkat, hogy Bernie-vel dolgozhattuk (Bernhard Hahn, a Heaven Street Seven lemezeinek német producere, aki a Kispál és a Borz-féle Velőrózsáknál is segédkezett - a szerk.). Igazából ez az első lemezünk, amin produceri munka van. Bernie az életben elég szerény, de producerként iszonyatosan keménykezű volt.

BA: - Viszont kreatív is. Lejött próbára meghallgatni a számokat, a demót is elvitte magával, és voltak neki is ötletei.

SZA: - Mindig kipróbáltuk az ő verzióját és a sajátunkat is, és általában 98%-ban neki volt igaza.

- Konkrét példákat mondanátok?

BA: - Hangszerelési dolgok. Például a 2000 című számban a díszítő gitárdolgok. Inkább hangzások. Eleve úgy is álltunk hozzá, hogy igényeltük, hogy ő - mint külső fül - hozzászóljon. Például a Jó vagyok című szám, Andrásnak a dala kis akusztikus gitárral kezdődik. Feljátszottam, amit mi gondoltunk, mire Bernie mondta, hogy játsszak rá úgy, hogy csak az E-húrt pengetem. Kipróbáltuk, és kurva jól hangzott.

SZA: - Ez Bernie-nek is egy referenciamunka volt. Azóta már felkérték az új Sub Bass Monster-lemeznek a munkálataihoz.

- A lemezen több szám is mintha teljesen különböző dalokból lenne összerakva. Olyanokra gondolok, mint A szerelem öl, az Állj mellém! vagy a Csinálj úgy, mintha szeretnél!

BA: - Már a Nihilen is voltak ilyen számok...

- Igen, voltak kezdemények, de itt már nagyon jellemző: a lemez kábé egyharmada ilyen.

BA: - Azért is, mert nem fukarkodtunk az ötletekkel. Nem az volt a cél, hogy egyszerű dalok legyenek. Nem is fontos, hogy egyből emészthető legyen minden szám.

- Én úgy érzem, hogy az album első fele nagyon erős, a második fele viszont felhígul, de azért ott is vannak telitalálatok, mint például az Élni tudni kell. Érdekes, hogy most, mikor így utólag megnéztem, melyik számnak ki a szerzője, az derült ki, hogy az első felében koncentrálódnak azok a dalok, amiket egyedül írtál.

BA: - Igen, a második fele kicsit lelassul, a Revelation Mary meg A szerelem öl kicsit sötétebb hangulat. A Revelation Maryt egyébként Riki is kísérletnek szánta, indusztriális szám.

SZA: - A neósok csinálták az alját.

BA: - Ebben mi nem is játszunk, ő gitározta és énekelte fel.

- Ki is lóg teljesen.

BA: - Igen, de nem akartam a legvégére tenni. Ez azoknak tetszhet, akik Marilyn Manson-rajongók vagy Riki-rajongók. Rikinek teljesen más stílusa van, mint nekem, más logika szerint írja a számokat, viszont szerintem tök érdekes dolgokat tud néha kitalálni.

- És amikor Riki és te közösen írtok zenét, az hogyan zajlik?

BA: - Az Amszerdami kávét például én raktam össze, de Rikinek a riffjeit használtam fel. Az Állj mellém!-be Riki szintén riffeket hozott, de András is beleszólt. A szerelem öl zenéjét egy az egyben Riki hozta - már a Tabu idején is megvolt neki -, a szövegét meg én: ez egy régi szöveg volt, de észrevettem, hogy valahogy összepasszol, és egy este alatt megcsináltuk.

SZA: - Ez volt a legutolsó dal, amit összepróbáltunk. Nagyon szeretem.

BA: - A Csinálj úgy.. szintén az én dalom, de Riki tett bele részeket, például a bridge-részeket ő találta ki.

- A Revelation Mary mellett van egy másik kakukktojás is a lemezen, és azt te énekled. A Ca plane pour moi című Plastic Bertrand-sláger feldogozását már régen is játszottátok. Hogyhogy most vettétek lemezre?

BA: - Azt régen franciául játszottuk, akkor is én énekeltem. Persze franciául nem tudok, tehát leszedtem fonetikusan...

SZA: - '95-ben, a Káros... lemezbemutatóján már játszottuk...

BA: - ...de utána elfelejtettük, hanyagoltuk. Most szedtük csak elő, és most csináltam rá magyar szöveget.

- Van az albumon egy félperces szám is, a Hang a fejemben. Annak a végén azt halljuk, hogy "baszki"?

BA: - Igen, a csordavokált haverok énekelték fel, akiket becsődítettünk a stúdióba, és az egyikük száján kiszaladt a végén, biztos mert valamit elrontott.

SZA: - Én egyszer elröhögtem magam, de azt is benne hagytuk.

- A szövegek terén érzel újdonságot?

BA: - A Csinálj úgy, mintha szeretnél! végül is egy csajozós szexdal...

SZA: - ...macsós...

BA: - ... ami eddig például hiányzott a palettáról.

SZA: - Ráadásul a Szasza vokálozik a végén!

BA: - A Hang a fejemben is nagyon érdekes, mert ez a szám egy reggel született: felébredtem, és pont ezt a számot álmodtam, ez volt a fejemben. A szövegre nem is emlékeztem, csak a dal szerkezetére, gyorsan leírtam, feldúdoltam, és még aznap reggel a szöveget is összeállítottam: kicsit kellett sakkozni csak, hogy is volt. 34 másodperc az egész. Több dalszerzőtől is hallottam, hogy olyan módon jutnak eszükbe a számok, mintha egy adó küldené őket, mintha a dalszerző médium lenne, aki felfogja az adást. Nekem is ilyen érzéseim vannak, amikor ezek a szövegek jönnek, a legváratlanabb pillanatban. Mindig van nálam toll, ceruza, általában mindent leírok, és ha van már egy pár sor, akkor általában kialakul egy téma, és azt már befejezem.

- Személy szerint melyik új dalt tartod a legjobban sikerülnek?

BA: - Leginkább a Félbe-tépve című szövegét szeretem: jó kis szójátékokra épül, van vagy háromértelmű is.

SZA: - Nekem a Pusztul a világ a kedvencem.

BA: - Igen, azt is szeretem, mert ott jól megmondtam a véleményemet (ezt némi iróniával mondja).

SZA: - Jól odamondogattál!

BA: - Mint dal, talán a Csinálj úgy... a legerősebb.

- Azért nem volt eddig ilyen macsós dal, mert a lelketek mélyén romantikusok vagytok?

BA: - Azt azért nem mondanám.

SZA: - Egyszerűen nem voltak ránk ilyenfajta dalok jellemzők. De lehet, hogy egyszer még csinálunk egy teljes "macsós" lemezt.

- Hogy most egy punkosabb, keményebb, pörgősebb lemez született, az reakció volt a Tabu melléfogására?

BA: - Mi is éreztük, hogy a Tabu slágeresebb meg lágyabb lett, és már eleve megbeszéltük, hogy szeretnénk, ha keményebbek lennénk, de abszolút nem esett nehezünkre, mert ezek a dalok jöttek belőlünk. Ez a keménység nemcsak a dalok felépítésében hallható, hanem a hangzásban is, meg András is sokkal keményebben énekel.

JÖVŐ

- András, téged mostanában egy másfajta zenei világ is vonz, elég, ha megnézzük a kedvenc lemezeid listáját, amit a Toplisták alrovatunk számára állítottál össze, vagy ha meghallgatjuk azt a szólószámot, amit Milk néven gitároztál és énekeltél fel a Hiperkarma albumára bónuszdalként.

SZA: - Az, hogy belőlem kijött ez a Milk dolog, nyilván nem véletlen. Olyan dolgok születtek bennem, amiket a Junkiesban nem tudok kiaknázni. Fontosnak tartom, hogy ezt a dolgot továbbvigyem, tervezek is valamit, a végső cél valószínűleg egy lemez megjelenése lesz. Sok dalt írtam, egy lemeznyi készen van, csak össze kell rakni frankón, de egyelőre minden energiámat lekötötte az SX7 létrehozása.

- Gitároztál is az SX7-en?

SZA: - Nem, de gitározhattam volna végül is.

- És a turnén fogsz? Vannak olyan új számok, amik elbírnák, talán jobban is működnének...

SZA: - Jó kérdés. Igazából nem foglakoztunk ezzel a dologgal, de szeretnék.

- Mióta gitározol egyáltalán?

SZA: - Ugyanúgy, mint mindenki. Sok zenekarom volt, és voltam szólógitáros-énekes is, '91-ben még Geszti Péternek a műsorában, az Ászban is felléptem. Gitározni akartam mindig, de a véletlen folytán énekes lett belőlem, és tökre elhanyagoltam a gitárt. De annyira, amennyire kell, tudok: a Milk-számot is részben én gitároztam fel.

BA: - És van is gitárja, most vett nemrég!

- A Junkies szempontjából nem zavaró, hogy vannak Andrásnak szólópróbálkozásai?

BA: - Abszolút nem, és nekem tökre tetszenek is azok a dalai, csak nem illenek bele a Junkies repertoárjába.

- A zenekar jövője szempontjából nem fenyegetés, nem veszélyforrás?

BA: - Azért nem, mert ezt majd akkorra fogja időzíteni, amikor mi is a másik zenekarunkra koncentrálunk: Rikivel nekünk ott van a Ramones Mania, ahol csak Ramones-feldolgozásokat játszunk. Azzal a zenekarral külföldön szoktunk játszani, főleg Németországban. Már három turnét lebonyolítottunk ott, egyre nagyobb sikerrel.

- A Junkies zenéje ezalatt a négylemeznyi idő alatt valamennyire megmaradt ugyanabban a regiszterben.

BA: - Annyira nem, mint mondjuk az AC/DC, amelyik huszonvalahány éve ugyanazt játssza, ugyanazok a sémák. A miénk elindult egy csapásvonalon, azt követjük, nem tértünk le róla, de azért én érzek benne fejlődést, meg előrehaladást szövegileg is, meg zeneileg is.

- Merrefelé mentek a jövőben?

BA: - Most úgy látom - persze egyáltalán nem biztos, hogy így lesz -, hogy a következő lemezt szeretném egy kicsit még szélsőségesebbre megcsinálni: legyen benne még keményebb vonal is, viszont elvontabb, lágyabb rész is. Ezen a mostanin nem annyira van, merthogy ezen nincs lassú szám, de egyes számokon belül vannak elvontabb dolgok.

SZA: - Én úgy veszem, hogy ez a lemez inkább a Nihil folytatása, mint a Tabué. A Tabu a zenekar szempontjából egy stagnálási pont volt: nem tudtunk továbblépni. Ez az új lemez mindenféleképpen alkalmas a továbblépésre.