Cikk

  2005.10.21. 15:14

A magyar rockzene egyik nagy ígéreteként számon tartott Junkies 1997-ben tűnt fel Nihil című lemezével. Azóta megjelent az SX7, majd két éve a Hat című album. Mindegyikről lerí, hogy tehetséges zenészek profi munkája. Fülbemászó, kemény dallamok, szókimondó szövegek, ahogy dukál. Az új lemezen a négytagú banda a meglévő nyomvonalat követi, annyi különbséggel, hogy a fiúk valamivel lazábbra, fogyaszthatóbbra vették a figurát. „Punk and roll” – így hívják ezt a stílust manapság, és mi tagadás, beválik a recept. Szerencsére az akkord- és tempóváltásokon kívül majdnem minden számban van olyan ötlet, ami változatosabbá teszi a produkciót. Jó hallani, hogy az énekes, Szekeres András igazán kiereszti a hangját, de gyakran a háttérvokál is segíti a frontembert. A számok szövegei főként a heves társadalomkritikára épülnek, csakhogy ma már alig lehet  újat mondani a fogyasztói világ visszásságairól. Persze a bírálat még mindig jobb, mint a közöny. (Junkies: Szép új világ. Warner Magneoton, 2005.)